Délutáni álmom
Magam előtt látom hófehér testedet,
Selymes bőrödet, mit nem ismer képzelet!
Nézem fáradtan is szép arcodat,
Melyre a gond vetett mély ráncokat!
Mindent megtennék, hogy felejtsd a gondokat,
S éld létedet, velem, nagyon boldogan!
Ha karjaimban tartalak, enyém a világ,
Mert létem tőled nyílik, mint naptól a virág!
A napsugár vidáman megcsillan testeden,
E vibráló szépségtől, elvesztem eszemet!
Csókokkal borítom hamvazó ajkaid,
Nyakamon érzem, ölelő karjaid!
Mellkasomon érzem kebled ölelését,
Ujjaimmal érzem combod rezzenését!
Jaj, mi történt? Felébredvén, egyedül találom magam,
Eltűnt a nap és a szép pillanat, örök álom marad,
Erkölcs tagadása
Érzem, innen is érzem, édes szíved minden dobbanását,
Szerelmes lelked, szerelmes lelkemre vágyó lobbanását!
Tested édes hívó szavát, vágyát kéjnek, mely nem ismer határt,
Az odaadást, az oly édes bűnnek, melyért nem kell a talár!
Nem kell már becsuknom szemem, itt vagy létemben,
Itt vagy velem, nyitott szemmel is már szinte, csak téged látlak,
A hold sugarában, a csillagokban, a nap fényében,
Mindenhol te vagy, mindent odaadó szépségedben, így kívánlak!
Mily polgárias szó, erkölcs, mi kézzel nem fogható,
A szerelmes szív, mely hűen szeret és érted dobbanó,
Legyőzi az erkölcsöt, mert téged szeret oly igazán,
Az erkölcs, tán örömét leli, boldogságunk vigaszán!
Ám ha nem, nem is érdekel, csak szeress engem úgy, ahogy én, szeretlek,
Boldogan, testünket egymásnak engedve, az erkölcsöt kinevetve!
Add át magad a boldogságnak, a szerelemnek, semmi másnak,
Hidd el ez kell nekem, boldognak lássalak, hisz így kívánlak!
Álomjáték
Megérint a hajnal édes íze,
Szerelmes szívem téged ízlel!
Magam előtt látom szerelmes arcod,
Mily édes, mikor a szerelemtől lángol!
Kiül rajta a gyönyör, égető tüze,
S szívemnek a szemeddel üzen!
Gyere, adj csókot még,
Számtalant, hisz abból sosincs elég!
Sóvárgón vágyó ajkaid megnyílnak,
Szerelemtől éhesen, égő csókjaimra,
Lágyan érintem ajkammal a szádat,
Tudtodra adva, a bennem égő vágyat!
Mint hajnal leple, lágyan átölellek,
Újra karjaimban érzem, egész szerelmemet!
Téged, kit tán a sors rendelt nekem,
Vagy ördög, ki játszik életemmel?
Nem is érdekel, itt vagy velem,
Csókod az ajkamon, a szádat kényeztetem!
Megszűnik a világ, csak te vagy nekem,
Karjaidban vész el, gyarló életem!
De oly jó, nem bánok semmit,
A sorsom imádom, mi karjaidba vitt!
Magam előtt látom, megnyugodott arcod,
Lassan felébredek, mindez csalóka álom!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
